Archivum Riport

-Üdv! A zenekart nyílván sokan ismerik, de kérlek, menjünk vissza az időben 16 évet, beszélj a kezdetekről. Milyen volt akkoriban a zenekar helyzete? Milyen volt a fogadtatás, egyáltalán milyen volt a mozgalom akkor?

Üdvözlet az olvasóknak! Kezdetben inkább a lelkesedés volt ránk jellemző, a zenei tudás kevésbé, de a mondanivalónk elég egyedi és szókimondó volt az akkori zenekarok dalszövegeihez képest. Koncertet szervezni és fellépni nem volt túl nehéz akkoriban. Fiatalok voltunk, próbáltunk és mikor lehetőség volt rá, felléptünk néhány helyen. Viszonylag hamar megismerték és megszerették a bandát, mi sosem tartottunk távolságot a közönséggel, mindenkivel elbeszélgettünk. Az akkori mozgalom mai szemmel kicsit kezdetleges volt, de az emberek aktívabbak és lelkesebbek voltak, mint mostanában. Más idők voltak azok, még nem volt rajtunk akkora nyomás, mint a későbbiekben.

-A zenekar alakulása óta hosszú idő telt el. Sok koncerten vagytok túl, sok emberrel, zenekarral volt kapcsolatotok. Mégis, ki tudnál emelni olyanokat, akikre mindig számíthattatok, akikkel összebarátkoztatok?

Rengeteg ember jött és ment az idők során, sok barátság köttetett, sok bomlott fel, de ez így is van rendjén. Természetesen ki tudnék emelni olyan embereket, akikre mindig számíthattunk, de most nem sorolok fel senkit, mert ha valakit véletlenül kihagynánk, az biztosan nem esne jól az illetőnek. Viszont ezúton szeretnénk megköszönni a sok önzetlen segítséget, amit barátainktól kaptunk az évek folyamán! Örök hála érte!

-Azt hiszem a zenekart ’99 előtt sokan szerették, támogatták. Hogy viszonyultak a zenekarhoz a titeket sújtó büntetés közben és után, és hogy viszonyulnak ma?

Nyílván, akikkel szorosabb barátságban voltunk, azok mindenben támogattak minket, rengeteg emberre számíthattunk akkoriban. Voltak persze olyanok is, akiket nem érdekelt, hogy mi van a zenekarral, volt olyan is, aki nem is tudott a velünk történt eseményekről. Kialakult egyfajta misztikus légkör a zenekar körül, sok mendemonda keringett a tagokról, köszönhetően néhány pletykafészek mérhetetlen fantáziájának…Úgy érzem ma is tisztelet övezi a bandát, ezt a kitartásunknak köszönhetjük valószínűleg.

-Volt egy basszusgitáros énekesetek, aki csúnyán átvert titeket és hátat fordított a zenekarnak illetőleg az eszménknek is. Azóta semmilyen kapcsolatotok nem volt vele? Nem tudjátok, hogy hol van, mit csinál? Ha tehetnétek, megtorolnátok a tetteit?

Borczy nem tudta feldolgozni, hogy nem állhat a színpadon, nem körülötte forog a világ és lassan a drogokhoz menekült. Teljesen kicserélődött, punk-frizurát csinált magának, rap-zenét kezdett hallgatni és a skinheadeket kezdte el okolni mindenért. Mikor rájöttünk, hogy innen már nincs visszaút neki, szerettük volna elosztani egymás közt a közösen megszerzett hangszereket, erősítőket, stb. Nem jutottunk be hozzá, mert inkább elmenekült, a telefonban meg ki is röhögött minket. Azóta egyszer láttam az utcán, de hosszú percekig meg sem ismertem, egy lepusztult, rosszarcú figurát láttam csak, aki teljesen kiégett már. Néha hallunk róla híreket ismerősökről, de már nem érdekel, mi van vele.

-Az ítélet letelte után miképp változott meg az életetek? Mit csináltok, vagy mit kell másképp csinálnotok, mint azelőtt?

Próbálunk óvatosabbak lenni, próbálunk odafigyelni, kinek mit mondunk, de természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a hatalom bérencei ugyanúgy figyelemmel kísérik tevékenységünket. Próbálunk együtt élni ezzel a tudattal. Tudjuk, mit szabad mondani és mit nem.

-Az éremnek van egy másik oldala is, ami talán pozitív. Milyen örömteli dolgok történtek veletek ez idő alatt? Esetleg megosztanál egy zenekarral kapcsolatos élményt az olvasókkal?

Igen, egy idő után az ember igyekszik csak a pozitív dolgokra emlékezni, természetesen rengeteg szép emléket őrzünk a régi időkből, amikre mindig büszkék leszünk. Többször volt szerencsénk külföldön játszani bajtársaknak, de az itthoni bulikat nem lehet ezekhez hasonlítani. Óriási érzés, mikor 400-500, esetleg több ember énekli veled a sorokat, amiket írtál. Rengeteg élmény ért bennünket az évek során, jó néhány kötetet tele lehetne írni a sztorikkal, amikre emlékszünk. Fontos, hogy az ember a nehéz időkben is megőrizze a humorérzékét, hogy átlendüljön a negatív élményeken.

-Ez évben adtatok néhány koncertet, ezekről mit tudnál elmondani? Milyen hangulatban teltek ezek a bulik? Terveztek a jövőben is élő fellépést? A közelmúltban játszottatok külföldön?

Ezek a bulik, úgy mint régen, mindig nagyon jó hangulatúak. Bár a közönség nagy része lecserélődött, mindig jó látni a régi arcokat a fiatalok között. Sajnos a skinhead-tánc egy kicsit elvadult mostanában, sokan azt hiszik, hogy ütni-vágni, rugdosni kell a másikat ugrálás közben. Ezen jó lenne kicsit változtatni, aki nem bír magával, az egy edzőteremben kiélheti az ösztöneit. Sajnos néhány ember nem érti meg, hogy nem szabad se fotózni, se kamerázni, se hangfelvételt készíteni a műsorunk alatt. Most szeretnénk egy kis szünetet tartani, hogy elkészítsük a régóta ígért „Szabadságharc” című albumot, amin csak új nóták fognak szerepelni. Külföldi bulink mostanában nem volt, eltelt pár év, mikor nem hallattunk magunkról, el kell teljen egy kis idő, mire újra a térképen leszünk.

-Nem rég jelent meg a „Vagyok aki voltam, leszek aki vagyok”. Elismerésünk! Mi alapján választottátok ki a rajta szerepelő számokat?

Köszönjük az elismerést! A számok kiválasztásánál az vezetett, hogy legális dalok legyenek az albumon és hogy vagy a közönség, vagy mi szeressünk az adott nótát .Szerintem sikerült egy olyan albumot letenni az asztalra, amin mindenki megtalálja a kedvencét. Köszönjük mindenkinek, aki megvásárolta ezt a lemezt!

- Milyen a fogadtatása? Hisz néha rosszul sülnek el a régi számok újra feldolgozásai.

Az új album fogadtatása eddig teljesen jó, mindenkinek tetszik, akivel eddig beszéltünk. Egyáltalán nem izgultunk azon, hogy fognak majd elsülni a régi dalok újra felvéve, mivel a próbákon is hatalmas erő volt minden számban. Szerencsére vagyunk már annyira tapasztalt zenészek, hogy tudjuk, hogy kell nyúlni egy nótához, hogy az még ha lehet, jobb legyen mint az eredeti. A régi albumok és a demo szinte beszerezhetetlenek mára, szinte csak az interneten lehet őket megtalálni, emellett szerettük volna a Borczy által énekelt dalokat is megcsinálni az új énekesünkkel. Borczy hiteltelenné vált, viszont azok a dalok, amiket felénekelt, mai füllel is megállják a helyüket. Jó néhány év el is telt a dalok megírása óta, érdemes meghallgatni, hogy szólnak a mai hangszereléssel.

-Milyen hangulatban telt a studiozás? Mesélnél erről pár szót?

Mivel 19 számot vettünk fel elég feszes tempóban, így minden nap rendesen elfáradtunk. Volt sör és pizza mindig, de inkább a munkára fektettük a hangsúlyt, mint az evés-ivásra. Persze voltak vicces pillanatok is, de ezek hozzá is tartoznak minden stúdiómunkához. Szerintünk a végeredmény önmagáért beszél.

-Képben vagy az újonnan alakult zenekarokkal? Szerinted manapság a zenekarok jobb, kidolgozottabb anyagokkal jelentkeznek, mint régen? Egyúttal mit tanácsolnál ezeknek a csapatoknak, szövegíróknak, hogy kerülhetik el az atrocitásokat?

Igen, figyelemmel kísérjük a feltörekvő zenekarok tevékenységét, és el kell, hogy mondjam, hogy szerintem a mai zenekarok sokkal jobbak, mint amikor mi kezdtünk el zenélni! Sok sikert kívánunk minden fiatal csapatnak, aki erre a rögös ösvényre lépett, amin már mi is taposunk 16 éve! Ha a fiatalok kerülik a kisebbségek megnevezését a szövegekben, valamint ha nem buzdítanak erőszakos cselekményekre ellenük, akkor csökken az esélye annak, hogy egy napon csöngetnek náluk a kékek. Persze garancia nincs, ha túl népszerű lesz egy banda és ha a tagok eltökéltek, akkor az csípni fogja az ÁVH szemét!

-Eléggé elszaporodtak az úgymond „net harcosok”, akik igazából nem tesznek semmit, csak okoskodnak, de javarészt baromságokat írogatnak. Neked mi a véleményed erről? Mit üzennél az ilyeneknek, milyen hasznosabb dolgokkal kéne tölteni a szabadidejüket? Mit gondolsz magáról az internetről? Jó propaganda eszköznek tartod?

Az internetnek is két oldala van. Egyrészt jó, mert rengeteg helyre eljuthat az üzenetünk, ahová korábban nem tudott. Viszont, van aki nem tudja máshol kiélni magát és másokról írogat baromságokat különböző fórumokon, összezavarja a fiatalokat, akiket amúgy is könnyű befolyásolni. Szerintem, ha valakinek gondja van valakivel, az menjen oda hozzá személyesen és intézzék el, ne a neten üzengessenek mindenki szeme láttára. Mindenesetre sok hasznosabb dolog van, mint az internet. Szerintem normálisabb volt az élet a net előtt.

-Milyen negatívumokat látsz a mozgalomban, amit mindenképpen ki kell küszöbölni?

Hát, erre a kérdésre oldalakat tudnék írni - sajnos. Ami mostanában megy hazai szinten, az szerintem már túlment minden normális határon. Közeli barátokban is kellett csalódjak az utóbbi időben. Próbáltam szólni, nem egyszer, nem kétszer, nem hallgattak rám. Elegem van a köpködésből, gyanúsítgatásokból, a gyűlölködésből sorainkban. Amíg ezen nem változtat néhány vezető figura a mozgalomból, addig nincs miről beszéljünk. Ez a mostani „kiutálós” tendencia a szakadékba vezet. Remélem észre fogják venni az illetékesek, mielőtt túl késő lesz. Szerintem apró, óvatos lépésekkel kell előre lépni, új embereket megfogni az ügynek, nem azzal foglalkozni, hogy kit lehet kiutálni megint, hogy egyre kevesebben legyünk. A fiatalok pedig kicsivel jobban tisztelhetnék az idősebb bajtársakat, akik már bizonyítottak.

-Köszönjük a ránk szánt időd. Az utolsó szó jogán üzennél valamit az olvasóknak?

Örömmel üdvözöljük az új kiadvány létrejöttét, folytassátok a munkát! Üdvözlet az olvasóknak, támogassátok mozgalmunk lapjait, zenekarait, hogy ne vesszen kárba a sok munka, amit beleöltek a tenni akaró emberek! Összetartás!