CD megjelenés:Összetartas-Kitartas Válogatás lemez.
Beszerezhető: http://www.lel-records.com
2009. március 30., hétfő
2009. március 29., vasárnap
Hungaria Skins 2. Sportábora
HUNGARIA SKINSII. Sporttábor
A skinhead szubkultúrára és mozgalomra mindig is jellemző volt a jó kiállás, az állandó harcra készség és a katonai jelleg. Az MNA-s idők elmúltával, az egykori sólyomtáborok hiányával űr keletkezett ezen a téren. Ezt a fajta hiányt igyekezett pótolni a Hungaria Skins amikor a fejébe vette, hogy megrendezi II. Sporttáborát. A tábor katonás fegyelemben, bajtársias hangulatban került megszervezésre július közepén, a Mátraalmás nevű kisközség melletti erdőben. A tábor vezetője a légióban 5 évet szolgált Sipi volt, aki a Hungaria Skins megbecsült tagja.
Az első napon folyamatosan érkeztek a résztvevők, délelőttől kezdve egészen az éjszakába nyúlóan. Volt, aki autóval, motorral vagy éppen busszal jutott el a helyszínre. Miután mindenki felállította a sátrát, jöhetett a tábor „elrendezése”, pl.: a fürdőhely kialakítása. Késő délután „kezdésnek” egy bő 6 km-es táv állt a jelentkezők előtt, amit futva teljesítettek, ill. laza erőnlét is helyet kapott. Az esti szalonnasütés és tábortűz mellett mindenkinek lehetősége nyílott arra, hogy jobban megismerhesse a többi táborlakót.
Másnap reggel a korai ébresztő után bemelegítés, majd egy 4 km-es futás következett. A délelőtt hátramaradó részében az ökölvívással ismerkedhettek a megjelentek, ill. annak elsajátításával „üthették” el az időt. Ez után némi erőnléti edzés következett a legkülönfélébb gyakorlatokból. A kora délután sziesztázással telt, és túrára való felkészüléssel, ami nem sokkal később kezdetét vette a Mátra eme szemet gyönyörködtető vidékén. A tiszta levegő, az érintetlen természet, a csodálatos táj mindenkit rabul ejtett. Utunk során megtekintettük egy elhunyt bajtársunk emléktábláját és eljutottunk több egykori vár romjaihoz, is mint pl.: Galyavár és Ágasvár. A túraút során kereszteztük az ország legmagasabban fekvő településeit Mátraszentlászlót, Mátraszentimrét és Mátrakeresztest. Bár az út kicsit hosszabbra sikerült, mint az eredetileg meg lett tervezve, azonban a hihetetlen látvány mely a hegytetőkön a szemek elé tárult kárpótolt mindenkit az „elszenvedett” fáradalmakért. Az esti visszaérkezés után a táborban csak kevesen maradtak talpon egy tábortűz melletti beszélgetésre, többen inkább a nap fáradalmainak kipihenését választották.
Az utolsó nap kora reggelén az előző naphoz hasonlóan bemelegítéssel kezdett a csapat, majd következhetett a már megszokott futás, levezetésnek pedig némi erőnlét, ill. boksz volt a program. Délhez közeledve a brigád megkezdte a tábor elbontását, és annak rendbetételét.
Miután mindenki összepakolt búcsúzóul a társaság egy baráti sörözéssel köszönt el egymástól.
Összességében elmondható a táborról, hogy eredményes volt, hisz egy összeszokott és ütőképes csapat született az alatt a röpke 3 nap alatt. A kijelölt feladatokat kivétel nélkül mindenki sikerrel teljesítette. Amit fontosnak érzek megemlíteni, h mindenféle káros szenvedélytől mentes és teljes mértékben a sportolásnak szentelődött napok voltak ezek, amely a mai világban példaértékű, ugyanakkor kiemelném még azt a tényezőt, hogy azon a hétvégén koncert is megrendezésre került, ám mégis a táborozók a szórakozás helyett inkább a „nehezebb”, de hasznosabb utat választották! Remélhetőleg az elkövetkezendő években is rendszerességgel megrendezésre kerül a tábor, ezzel is erősítve és egységbe kovácsolva mozgalmunkat! Hisz mint tudjuk: „Erős testben ép lélek!”
Propaganda
A Nemzetiszocializmus mindig is nagy hangsúlyt fektetetett a propagandára, manapság azonban ez eléggé háttérbe szorult. Nincsenek matricák, plakátok az utcákon, amik felhívják az emberek figyelmét, hogy létezünk és harcolunk a bolsevizmus ellen. Pedig ezek a dolgok csak időt igényelnek, és minimális összegből megoldhatók, főleg ha 4-5 ember összefog. Manapság minden házban van számítógép, amivel a matricák megtervezhetők, ezt követően már csak utánajárás kérdése, hogy hol lehet kapni öntapadós lapot, vagy hol lehet olcsón másolni. Persze hogy hatékonyak is legyünk, meg kell találni a középutat a legalitás pereme és aközött, hogy egyértelmű legyen: nemzetiszocialista propagandáról van szó. Egyre erősödünk, de az a pár zenekar és újság, akik a zászlót lengetik, nem jutnak el az utca emberéhez. Ez a ti dolgotok, hogy ne csak a szórakozás legyen a mozgalom. Kis munkával minden városban ott lehetünk az oszlopokon, falakon, és ez még jobban megerősíti mozgalmunkat. Tehát mindenki gondolkodjon el azon, hogy akar is tenni valamit a győzelmünkért, vagy neki csak a koncerteken való berúgás jelenti a Nemzetiszocializmust.
Archivum Riport
-Üdv! A zenekart nyílván sokan ismerik, de kérlek, menjünk vissza az időben 16 évet, beszélj a kezdetekről. Milyen volt akkoriban a zenekar helyzete? Milyen volt a fogadtatás, egyáltalán milyen volt a mozgalom akkor?
Üdvözlet az olvasóknak! Kezdetben inkább a lelkesedés volt ránk jellemző, a zenei tudás kevésbé, de a mondanivalónk elég egyedi és szókimondó volt az akkori zenekarok dalszövegeihez képest. Koncertet szervezni és fellépni nem volt túl nehéz akkoriban. Fiatalok voltunk, próbáltunk és mikor lehetőség volt rá, felléptünk néhány helyen. Viszonylag hamar megismerték és megszerették a bandát, mi sosem tartottunk távolságot a közönséggel, mindenkivel elbeszélgettünk. Az akkori mozgalom mai szemmel kicsit kezdetleges volt, de az emberek aktívabbak és lelkesebbek voltak, mint mostanában. Más idők voltak azok, még nem volt rajtunk akkora nyomás, mint a későbbiekben.
-A zenekar alakulása óta hosszú idő telt el. Sok koncerten vagytok túl, sok emberrel, zenekarral volt kapcsolatotok. Mégis, ki tudnál emelni olyanokat, akikre mindig számíthattatok, akikkel összebarátkoztatok?
Rengeteg ember jött és ment az idők során, sok barátság köttetett, sok bomlott fel, de ez így is van rendjén. Természetesen ki tudnék emelni olyan embereket, akikre mindig számíthattunk, de most nem sorolok fel senkit, mert ha valakit véletlenül kihagynánk, az biztosan nem esne jól az illetőnek. Viszont ezúton szeretnénk megköszönni a sok önzetlen segítséget, amit barátainktól kaptunk az évek folyamán! Örök hála érte!
-Azt hiszem a zenekart ’99 előtt sokan szerették, támogatták. Hogy viszonyultak a zenekarhoz a titeket sújtó büntetés közben és után, és hogy viszonyulnak ma?
Nyílván, akikkel szorosabb barátságban voltunk, azok mindenben támogattak minket, rengeteg emberre számíthattunk akkoriban. Voltak persze olyanok is, akiket nem érdekelt, hogy mi van a zenekarral, volt olyan is, aki nem is tudott a velünk történt eseményekről. Kialakult egyfajta misztikus légkör a zenekar körül, sok mendemonda keringett a tagokról, köszönhetően néhány pletykafészek mérhetetlen fantáziájának…Úgy érzem ma is tisztelet övezi a bandát, ezt a kitartásunknak köszönhetjük valószínűleg.
-Volt egy basszusgitáros énekesetek, aki csúnyán átvert titeket és hátat fordított a zenekarnak illetőleg az eszménknek is. Azóta semmilyen kapcsolatotok nem volt vele? Nem tudjátok, hogy hol van, mit csinál? Ha tehetnétek, megtorolnátok a tetteit?
Borczy nem tudta feldolgozni, hogy nem állhat a színpadon, nem körülötte forog a világ és lassan a drogokhoz menekült. Teljesen kicserélődött, punk-frizurát csinált magának, rap-zenét kezdett hallgatni és a skinheadeket kezdte el okolni mindenért. Mikor rájöttünk, hogy innen már nincs visszaút neki, szerettük volna elosztani egymás közt a közösen megszerzett hangszereket, erősítőket, stb. Nem jutottunk be hozzá, mert inkább elmenekült, a telefonban meg ki is röhögött minket. Azóta egyszer láttam az utcán, de hosszú percekig meg sem ismertem, egy lepusztult, rosszarcú figurát láttam csak, aki teljesen kiégett már. Néha hallunk róla híreket ismerősökről, de már nem érdekel, mi van vele.
-Az ítélet letelte után miképp változott meg az életetek? Mit csináltok, vagy mit kell másképp csinálnotok, mint azelőtt?
Próbálunk óvatosabbak lenni, próbálunk odafigyelni, kinek mit mondunk, de természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a hatalom bérencei ugyanúgy figyelemmel kísérik tevékenységünket. Próbálunk együtt élni ezzel a tudattal. Tudjuk, mit szabad mondani és mit nem.
-Az éremnek van egy másik oldala is, ami talán pozitív. Milyen örömteli dolgok történtek veletek ez idő alatt? Esetleg megosztanál egy zenekarral kapcsolatos élményt az olvasókkal?
Igen, egy idő után az ember igyekszik csak a pozitív dolgokra emlékezni, természetesen rengeteg szép emléket őrzünk a régi időkből, amikre mindig büszkék leszünk. Többször volt szerencsénk külföldön játszani bajtársaknak, de az itthoni bulikat nem lehet ezekhez hasonlítani. Óriási érzés, mikor 400-500, esetleg több ember énekli veled a sorokat, amiket írtál. Rengeteg élmény ért bennünket az évek során, jó néhány kötetet tele lehetne írni a sztorikkal, amikre emlékszünk. Fontos, hogy az ember a nehéz időkben is megőrizze a humorérzékét, hogy átlendüljön a negatív élményeken.
-Ez évben adtatok néhány koncertet, ezekről mit tudnál elmondani? Milyen hangulatban teltek ezek a bulik? Terveztek a jövőben is élő fellépést? A közelmúltban játszottatok külföldön?
Ezek a bulik, úgy mint régen, mindig nagyon jó hangulatúak. Bár a közönség nagy része lecserélődött, mindig jó látni a régi arcokat a fiatalok között. Sajnos a skinhead-tánc egy kicsit elvadult mostanában, sokan azt hiszik, hogy ütni-vágni, rugdosni kell a másikat ugrálás közben. Ezen jó lenne kicsit változtatni, aki nem bír magával, az egy edzőteremben kiélheti az ösztöneit. Sajnos néhány ember nem érti meg, hogy nem szabad se fotózni, se kamerázni, se hangfelvételt készíteni a műsorunk alatt. Most szeretnénk egy kis szünetet tartani, hogy elkészítsük a régóta ígért „Szabadságharc” című albumot, amin csak új nóták fognak szerepelni. Külföldi bulink mostanában nem volt, eltelt pár év, mikor nem hallattunk magunkról, el kell teljen egy kis idő, mire újra a térképen leszünk.
-Nem rég jelent meg a „Vagyok aki voltam, leszek aki vagyok”. Elismerésünk! Mi alapján választottátok ki a rajta szerepelő számokat?
Köszönjük az elismerést! A számok kiválasztásánál az vezetett, hogy legális dalok legyenek az albumon és hogy vagy a közönség, vagy mi szeressünk az adott nótát .Szerintem sikerült egy olyan albumot letenni az asztalra, amin mindenki megtalálja a kedvencét. Köszönjük mindenkinek, aki megvásárolta ezt a lemezt!
- Milyen a fogadtatása? Hisz néha rosszul sülnek el a régi számok újra feldolgozásai.
Az új album fogadtatása eddig teljesen jó, mindenkinek tetszik, akivel eddig beszéltünk. Egyáltalán nem izgultunk azon, hogy fognak majd elsülni a régi dalok újra felvéve, mivel a próbákon is hatalmas erő volt minden számban. Szerencsére vagyunk már annyira tapasztalt zenészek, hogy tudjuk, hogy kell nyúlni egy nótához, hogy az még ha lehet, jobb legyen mint az eredeti. A régi albumok és a demo szinte beszerezhetetlenek mára, szinte csak az interneten lehet őket megtalálni, emellett szerettük volna a Borczy által énekelt dalokat is megcsinálni az új énekesünkkel. Borczy hiteltelenné vált, viszont azok a dalok, amiket felénekelt, mai füllel is megállják a helyüket. Jó néhány év el is telt a dalok megírása óta, érdemes meghallgatni, hogy szólnak a mai hangszereléssel.
-Milyen hangulatban telt a studiozás? Mesélnél erről pár szót?
Mivel 19 számot vettünk fel elég feszes tempóban, így minden nap rendesen elfáradtunk. Volt sör és pizza mindig, de inkább a munkára fektettük a hangsúlyt, mint az evés-ivásra. Persze voltak vicces pillanatok is, de ezek hozzá is tartoznak minden stúdiómunkához. Szerintünk a végeredmény önmagáért beszél.
-Képben vagy az újonnan alakult zenekarokkal? Szerinted manapság a zenekarok jobb, kidolgozottabb anyagokkal jelentkeznek, mint régen? Egyúttal mit tanácsolnál ezeknek a csapatoknak, szövegíróknak, hogy kerülhetik el az atrocitásokat?
Igen, figyelemmel kísérjük a feltörekvő zenekarok tevékenységét, és el kell, hogy mondjam, hogy szerintem a mai zenekarok sokkal jobbak, mint amikor mi kezdtünk el zenélni! Sok sikert kívánunk minden fiatal csapatnak, aki erre a rögös ösvényre lépett, amin már mi is taposunk 16 éve! Ha a fiatalok kerülik a kisebbségek megnevezését a szövegekben, valamint ha nem buzdítanak erőszakos cselekményekre ellenük, akkor csökken az esélye annak, hogy egy napon csöngetnek náluk a kékek. Persze garancia nincs, ha túl népszerű lesz egy banda és ha a tagok eltökéltek, akkor az csípni fogja az ÁVH szemét!
-Eléggé elszaporodtak az úgymond „net harcosok”, akik igazából nem tesznek semmit, csak okoskodnak, de javarészt baromságokat írogatnak. Neked mi a véleményed erről? Mit üzennél az ilyeneknek, milyen hasznosabb dolgokkal kéne tölteni a szabadidejüket? Mit gondolsz magáról az internetről? Jó propaganda eszköznek tartod?
Az internetnek is két oldala van. Egyrészt jó, mert rengeteg helyre eljuthat az üzenetünk, ahová korábban nem tudott. Viszont, van aki nem tudja máshol kiélni magát és másokról írogat baromságokat különböző fórumokon, összezavarja a fiatalokat, akiket amúgy is könnyű befolyásolni. Szerintem, ha valakinek gondja van valakivel, az menjen oda hozzá személyesen és intézzék el, ne a neten üzengessenek mindenki szeme láttára. Mindenesetre sok hasznosabb dolog van, mint az internet. Szerintem normálisabb volt az élet a net előtt.
-Milyen negatívumokat látsz a mozgalomban, amit mindenképpen ki kell küszöbölni?
Hát, erre a kérdésre oldalakat tudnék írni - sajnos. Ami mostanában megy hazai szinten, az szerintem már túlment minden normális határon. Közeli barátokban is kellett csalódjak az utóbbi időben. Próbáltam szólni, nem egyszer, nem kétszer, nem hallgattak rám. Elegem van a köpködésből, gyanúsítgatásokból, a gyűlölködésből sorainkban. Amíg ezen nem változtat néhány vezető figura a mozgalomból, addig nincs miről beszéljünk. Ez a mostani „kiutálós” tendencia a szakadékba vezet. Remélem észre fogják venni az illetékesek, mielőtt túl késő lesz. Szerintem apró, óvatos lépésekkel kell előre lépni, új embereket megfogni az ügynek, nem azzal foglalkozni, hogy kit lehet kiutálni megint, hogy egyre kevesebben legyünk. A fiatalok pedig kicsivel jobban tisztelhetnék az idősebb bajtársakat, akik már bizonyítottak.
-Köszönjük a ránk szánt időd. Az utolsó szó jogán üzennél valamit az olvasóknak?
Örömmel üdvözöljük az új kiadvány létrejöttét, folytassátok a munkát! Üdvözlet az olvasóknak, támogassátok mozgalmunk lapjait, zenekarait, hogy ne vesszen kárba a sok munka, amit beleöltek a tenni akaró emberek! Összetartás!
Üdvözlet az olvasóknak! Kezdetben inkább a lelkesedés volt ránk jellemző, a zenei tudás kevésbé, de a mondanivalónk elég egyedi és szókimondó volt az akkori zenekarok dalszövegeihez képest. Koncertet szervezni és fellépni nem volt túl nehéz akkoriban. Fiatalok voltunk, próbáltunk és mikor lehetőség volt rá, felléptünk néhány helyen. Viszonylag hamar megismerték és megszerették a bandát, mi sosem tartottunk távolságot a közönséggel, mindenkivel elbeszélgettünk. Az akkori mozgalom mai szemmel kicsit kezdetleges volt, de az emberek aktívabbak és lelkesebbek voltak, mint mostanában. Más idők voltak azok, még nem volt rajtunk akkora nyomás, mint a későbbiekben.
-A zenekar alakulása óta hosszú idő telt el. Sok koncerten vagytok túl, sok emberrel, zenekarral volt kapcsolatotok. Mégis, ki tudnál emelni olyanokat, akikre mindig számíthattatok, akikkel összebarátkoztatok?
Rengeteg ember jött és ment az idők során, sok barátság köttetett, sok bomlott fel, de ez így is van rendjén. Természetesen ki tudnék emelni olyan embereket, akikre mindig számíthattunk, de most nem sorolok fel senkit, mert ha valakit véletlenül kihagynánk, az biztosan nem esne jól az illetőnek. Viszont ezúton szeretnénk megköszönni a sok önzetlen segítséget, amit barátainktól kaptunk az évek folyamán! Örök hála érte!
-Azt hiszem a zenekart ’99 előtt sokan szerették, támogatták. Hogy viszonyultak a zenekarhoz a titeket sújtó büntetés közben és után, és hogy viszonyulnak ma?
Nyílván, akikkel szorosabb barátságban voltunk, azok mindenben támogattak minket, rengeteg emberre számíthattunk akkoriban. Voltak persze olyanok is, akiket nem érdekelt, hogy mi van a zenekarral, volt olyan is, aki nem is tudott a velünk történt eseményekről. Kialakult egyfajta misztikus légkör a zenekar körül, sok mendemonda keringett a tagokról, köszönhetően néhány pletykafészek mérhetetlen fantáziájának…Úgy érzem ma is tisztelet övezi a bandát, ezt a kitartásunknak köszönhetjük valószínűleg.
-Volt egy basszusgitáros énekesetek, aki csúnyán átvert titeket és hátat fordított a zenekarnak illetőleg az eszménknek is. Azóta semmilyen kapcsolatotok nem volt vele? Nem tudjátok, hogy hol van, mit csinál? Ha tehetnétek, megtorolnátok a tetteit?
Borczy nem tudta feldolgozni, hogy nem állhat a színpadon, nem körülötte forog a világ és lassan a drogokhoz menekült. Teljesen kicserélődött, punk-frizurát csinált magának, rap-zenét kezdett hallgatni és a skinheadeket kezdte el okolni mindenért. Mikor rájöttünk, hogy innen már nincs visszaút neki, szerettük volna elosztani egymás közt a közösen megszerzett hangszereket, erősítőket, stb. Nem jutottunk be hozzá, mert inkább elmenekült, a telefonban meg ki is röhögött minket. Azóta egyszer láttam az utcán, de hosszú percekig meg sem ismertem, egy lepusztult, rosszarcú figurát láttam csak, aki teljesen kiégett már. Néha hallunk róla híreket ismerősökről, de már nem érdekel, mi van vele.
-Az ítélet letelte után miképp változott meg az életetek? Mit csináltok, vagy mit kell másképp csinálnotok, mint azelőtt?
Próbálunk óvatosabbak lenni, próbálunk odafigyelni, kinek mit mondunk, de természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a hatalom bérencei ugyanúgy figyelemmel kísérik tevékenységünket. Próbálunk együtt élni ezzel a tudattal. Tudjuk, mit szabad mondani és mit nem.
-Az éremnek van egy másik oldala is, ami talán pozitív. Milyen örömteli dolgok történtek veletek ez idő alatt? Esetleg megosztanál egy zenekarral kapcsolatos élményt az olvasókkal?
Igen, egy idő után az ember igyekszik csak a pozitív dolgokra emlékezni, természetesen rengeteg szép emléket őrzünk a régi időkből, amikre mindig büszkék leszünk. Többször volt szerencsénk külföldön játszani bajtársaknak, de az itthoni bulikat nem lehet ezekhez hasonlítani. Óriási érzés, mikor 400-500, esetleg több ember énekli veled a sorokat, amiket írtál. Rengeteg élmény ért bennünket az évek során, jó néhány kötetet tele lehetne írni a sztorikkal, amikre emlékszünk. Fontos, hogy az ember a nehéz időkben is megőrizze a humorérzékét, hogy átlendüljön a negatív élményeken.
-Ez évben adtatok néhány koncertet, ezekről mit tudnál elmondani? Milyen hangulatban teltek ezek a bulik? Terveztek a jövőben is élő fellépést? A közelmúltban játszottatok külföldön?
Ezek a bulik, úgy mint régen, mindig nagyon jó hangulatúak. Bár a közönség nagy része lecserélődött, mindig jó látni a régi arcokat a fiatalok között. Sajnos a skinhead-tánc egy kicsit elvadult mostanában, sokan azt hiszik, hogy ütni-vágni, rugdosni kell a másikat ugrálás közben. Ezen jó lenne kicsit változtatni, aki nem bír magával, az egy edzőteremben kiélheti az ösztöneit. Sajnos néhány ember nem érti meg, hogy nem szabad se fotózni, se kamerázni, se hangfelvételt készíteni a műsorunk alatt. Most szeretnénk egy kis szünetet tartani, hogy elkészítsük a régóta ígért „Szabadságharc” című albumot, amin csak új nóták fognak szerepelni. Külföldi bulink mostanában nem volt, eltelt pár év, mikor nem hallattunk magunkról, el kell teljen egy kis idő, mire újra a térképen leszünk.
-Nem rég jelent meg a „Vagyok aki voltam, leszek aki vagyok”. Elismerésünk! Mi alapján választottátok ki a rajta szerepelő számokat?
Köszönjük az elismerést! A számok kiválasztásánál az vezetett, hogy legális dalok legyenek az albumon és hogy vagy a közönség, vagy mi szeressünk az adott nótát .Szerintem sikerült egy olyan albumot letenni az asztalra, amin mindenki megtalálja a kedvencét. Köszönjük mindenkinek, aki megvásárolta ezt a lemezt!
- Milyen a fogadtatása? Hisz néha rosszul sülnek el a régi számok újra feldolgozásai.
Az új album fogadtatása eddig teljesen jó, mindenkinek tetszik, akivel eddig beszéltünk. Egyáltalán nem izgultunk azon, hogy fognak majd elsülni a régi dalok újra felvéve, mivel a próbákon is hatalmas erő volt minden számban. Szerencsére vagyunk már annyira tapasztalt zenészek, hogy tudjuk, hogy kell nyúlni egy nótához, hogy az még ha lehet, jobb legyen mint az eredeti. A régi albumok és a demo szinte beszerezhetetlenek mára, szinte csak az interneten lehet őket megtalálni, emellett szerettük volna a Borczy által énekelt dalokat is megcsinálni az új énekesünkkel. Borczy hiteltelenné vált, viszont azok a dalok, amiket felénekelt, mai füllel is megállják a helyüket. Jó néhány év el is telt a dalok megírása óta, érdemes meghallgatni, hogy szólnak a mai hangszereléssel.
-Milyen hangulatban telt a studiozás? Mesélnél erről pár szót?
Mivel 19 számot vettünk fel elég feszes tempóban, így minden nap rendesen elfáradtunk. Volt sör és pizza mindig, de inkább a munkára fektettük a hangsúlyt, mint az evés-ivásra. Persze voltak vicces pillanatok is, de ezek hozzá is tartoznak minden stúdiómunkához. Szerintünk a végeredmény önmagáért beszél.
-Képben vagy az újonnan alakult zenekarokkal? Szerinted manapság a zenekarok jobb, kidolgozottabb anyagokkal jelentkeznek, mint régen? Egyúttal mit tanácsolnál ezeknek a csapatoknak, szövegíróknak, hogy kerülhetik el az atrocitásokat?
Igen, figyelemmel kísérjük a feltörekvő zenekarok tevékenységét, és el kell, hogy mondjam, hogy szerintem a mai zenekarok sokkal jobbak, mint amikor mi kezdtünk el zenélni! Sok sikert kívánunk minden fiatal csapatnak, aki erre a rögös ösvényre lépett, amin már mi is taposunk 16 éve! Ha a fiatalok kerülik a kisebbségek megnevezését a szövegekben, valamint ha nem buzdítanak erőszakos cselekményekre ellenük, akkor csökken az esélye annak, hogy egy napon csöngetnek náluk a kékek. Persze garancia nincs, ha túl népszerű lesz egy banda és ha a tagok eltökéltek, akkor az csípni fogja az ÁVH szemét!
-Eléggé elszaporodtak az úgymond „net harcosok”, akik igazából nem tesznek semmit, csak okoskodnak, de javarészt baromságokat írogatnak. Neked mi a véleményed erről? Mit üzennél az ilyeneknek, milyen hasznosabb dolgokkal kéne tölteni a szabadidejüket? Mit gondolsz magáról az internetről? Jó propaganda eszköznek tartod?
Az internetnek is két oldala van. Egyrészt jó, mert rengeteg helyre eljuthat az üzenetünk, ahová korábban nem tudott. Viszont, van aki nem tudja máshol kiélni magát és másokról írogat baromságokat különböző fórumokon, összezavarja a fiatalokat, akiket amúgy is könnyű befolyásolni. Szerintem, ha valakinek gondja van valakivel, az menjen oda hozzá személyesen és intézzék el, ne a neten üzengessenek mindenki szeme láttára. Mindenesetre sok hasznosabb dolog van, mint az internet. Szerintem normálisabb volt az élet a net előtt.
-Milyen negatívumokat látsz a mozgalomban, amit mindenképpen ki kell küszöbölni?
Hát, erre a kérdésre oldalakat tudnék írni - sajnos. Ami mostanában megy hazai szinten, az szerintem már túlment minden normális határon. Közeli barátokban is kellett csalódjak az utóbbi időben. Próbáltam szólni, nem egyszer, nem kétszer, nem hallgattak rám. Elegem van a köpködésből, gyanúsítgatásokból, a gyűlölködésből sorainkban. Amíg ezen nem változtat néhány vezető figura a mozgalomból, addig nincs miről beszéljünk. Ez a mostani „kiutálós” tendencia a szakadékba vezet. Remélem észre fogják venni az illetékesek, mielőtt túl késő lesz. Szerintem apró, óvatos lépésekkel kell előre lépni, új embereket megfogni az ügynek, nem azzal foglalkozni, hogy kit lehet kiutálni megint, hogy egyre kevesebben legyünk. A fiatalok pedig kicsivel jobban tisztelhetnék az idősebb bajtársakat, akik már bizonyítottak.
-Köszönjük a ránk szánt időd. Az utolsó szó jogán üzennél valamit az olvasóknak?
Örömmel üdvözöljük az új kiadvány létrejöttét, folytassátok a munkát! Üdvözlet az olvasóknak, támogassátok mozgalmunk lapjait, zenekarait, hogy ne vesszen kárba a sok munka, amit beleöltek a tenni akaró emberek! Összetartás!
Oi története
Az Oi! az úgynevezett „Cockney nyelvjárásban” nagyjából annyit tesz, hogy Hy! Ezt használták egyaránt köszönésnek, s csatakiáltásnak is. Az Oi! mint zene : A korai punk zenék nagyon népszerűek voltak a skinheadek között is. Hamarosan a „streetpunk” szerves része lett kultúrájuknak. Ez a stílus először a 'New Punk', majd hamarosan az Oi! nevet kapta. Legelőszőr a Cockney Rejects említette meg az „Oi!Oi!Oi!” című számukban. Az Oi! a munkásosztály hangja volt, az Oi! zene mutatja be legjobban a munkásosztály életvitelét, szenvedéseit, szórakozását. Nagy hatással volt még az Oi!/Skinhead zenekarokra A Clockwork Orange(Mechanikus Narancs,Gépnarancs) c. alkotás. Mind hangulatilag, mind ruházatilag. Az első Oi! zenekarok politikamentesek voltak, rímekbe vitték a verekedést, sörözést, focit, a skinhead életérzést, a munkásosztályt s nem elsősorban a hazaszeretetet. Később megjelentek a politizáló bandák is, a jobb s baloldalon egyaránt. Gyakran a leghíresebb skinhead zenekart, a Skrewdrivert is az Oi! zenekarok közé sorolják. A Sham 69 énekese, Jimmy Pursey például swastikás pólóban jelent meg egy koncertjükön, bár róla kiderült később hogy semmi köze a munkásosztályhoz, s nem hiteles így az egész zenekar, így aztán a saját rajongótáboruk verte le őket a színpadról. Gyakran előforduló momentum volt a futball miatti tömegverekedés a koncerteken a különböző csapatok szurkolói között is, s ezért inkább nem játszották a futball indulóikat a zenekarok. Az Oi! baloldali kisajátítása már a 70-es évek végén elkezdődött az Angelic Upstarts, The Oppressed, Red London, The Gonads, Redskins bandák szocialista nézeteinek következtében. Az utóbbit meg is támadták koncert közben a jobboldali bőrfejűek. A nemzeti szocialista skinheadek emiatt a zenéjüket inkább RAC (Rock Against Communism) -nak nevezték. Ide tartozott a Brutal Attack, Skrewdriver, Indecent Exposure, Ovaltinees, Public Enemy stb. Jónéhány Oi! banda politikamentes bírt maradni a szövegeiben, de mindig büszkén hordták a „Union Jack”-et. A SHARP hazugságokkal szemben azonban az Oi! bandák többsége sosem volt antináci, antifasiszta. A hazafias Oi! képviselői, mint a The 4 Skins, a The Business, The Last Resort, Condemned 84, Combat 84, még fel is léptek WP Skinheadekkel. A The Business például a Public Enemyvel, a Last Resort a Skrewdriverrel, Condemned 84 a Porco 69-el, a Section 5 szintén több WP bandával. A legtöbb Oi! banda elítélte a kommunizmust, mindig előtérbe helyezve a nemzeti öntudatot, nemzetük érdekeit. Manapság az Oi!-t használják egyaránt a WP Skinheadek, az ún. Tradicionális bőrfejűek, S.H.A.R.P.-ok, Redskinek, Punkok, Hardcore arcok. Jó pár Oi! banda megtagadta egykori múltját, pl.: az Indecent Exposure, mint egykori nemzeti szocialista banda, ma néger tagokkal rendelkező zenekarokkal (Oxblood) lép fel. A Last Resort énekesének, Roi-nak vállig érő haja van, amit az egyik punk fesztiválon a közönség nem igazán tolerált, s a tömeg skandált neki egy Last Resort szám refrénjét „'Oi!Oi! Skinhead Get Ya Hair Cut'”, s meg is dobálták emiatt. Észre lehet venni, hogy miért alakulnak sorba újra a régi klasszikusok, The 4 Skins, Sham 69, Business, Gonads, Blitz, Last Resort, Indecent Exposure stb. Az Oi! mára túlságosan populárissá vált, már csak az üzlet a lényeg, s nem a gyökerek. A Battlezone ami eredetileg nacionalista zenekar volt, s rengeteg WP bulit tudott maga mögött, ma már Peru-i tagokkal rendelkezik, s csak az énekes, Alex az eredeti tag benne. Már nincs sehol a munkásosztály büszkesége, s a hazaszeretet. Badarság lenne azt mondani az Oi! zenekarokra, hogy antifasiszták, az Oi! mindig is hazafias volt, és lesz is! A tradíció legyőz minden trendet! Szerezd Vissza az Oi!-t a fehér Munkásosztálynak! Oi!Oi!Oi!
Utolsó Védvonal zenekar bemutatkozó demoja
Megj
elent az Utolsó Védvonal zenekar bemutatkozó demoja. A lemezt 200 darabra limitálták. Kapható a http://www.lel-records.com/ , Loyalty-Recordsnál, a Hunyadi botlban és a vedvonal@gmail.com címen.
Lemezismertető hamarosan.
elent az Utolsó Védvonal zenekar bemutatkozó demoja. A lemezt 200 darabra limitálták. Kapható a http://www.lel-records.com/ , Loyalty-Recordsnál, a Hunyadi botlban és a vedvonal@gmail.com címen.Lemezismertető hamarosan.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
